Nagyon úgy fest, a Prometheus korbácsolta kedélyvihar nemhogy csillapodott volna az Alien: Covenant-tal, de még sötétebb fellegeket hozott magával. Az már biztos, hogy nem lesz közönségkedvenc, de vajon kell-e annak lennie egy alien filmnek? Sokak még elemzésre sem tartják érdemesek a látottakat, pedig nem attól vagyunk geekek, a popkultúra böfögve habzsoló kölykei, hogy túlkattanó intellektusunk révén csámcsogunk az arra sokszor egyáltalán nem érdemes filmszörnyekről? Spoileres írás következik.

Francba is, kezdjük mindjárt a legvégén. A film története az eddigi legkellemetlenebb szájízt hagyja az emberben, hisz többnyire mindig megkaptuk a happy end-et. Persze, horror lévén a szereplők nagy része általában elhalálozott, de a főhős megmenekült, a szörny legyőzettetett. Kivétel nélkül, az összes részben. Na jó, a harmadik epizódot Ripley sem élte túl, de élete árán purgálta az utolsónak vélt xenomorfot, megakadályozva ezzel a csúnya gonosz társaságot, hogy további rémálmokat szabadítson az óvatlan emberiségre. Világ megmentése: pipa. Gonosz bácsik hoppon maradtak. Ezt én mindenképp pozitív zárásnak konstatálom. Ellenben a film legelejével, ami feltalálta az unhappy beginning fogalmát, és az előző rész sikeres túlélőinek 75 százalékát is hidegre tette a legelső percben.
A Covenantban nem elég, hogy az egész film tragédiával nyit, mely további tragédiák láncolatával folytatódik, az Alien 3-hoz hasonlóan a filmelőd hősének offscreen halálát is lenyomja a torkunkon. A befejezés pedig egy vérbeli anti-hepiend, ami szerintem az AvP2-höz hasonlóan X-aktásra sikerült, s bármennyire is szeretem az X-aktákat, ez nálam szitokszó, mert az ilyesmi az Elveszett Frigyláda Fosztogatóit leszámítva, mozifilmnek valahogy nem igazán áll jól. Emlékszünk arra, mikor a bagós beslattyog az epizód végén a Pentagon egyik jól őrzött raktárába, hogy ott aljas indokkal nyálazza át az infókat, vagy helyezze el az idegen hibridmagzatot, vagy anyámkínnnya idegen fekete trutyit (hoppá!), a lényeg, hogy az utolsó felvonás az antagonista játszótere. 

Azt tudjuk, hogy az Alien 3 kezdő húzása annyira kihúzta a gyufát, hogy ma már elég komoly esélyekkel indult a 2. résztől való rebootolása a sorozatnak. Úgy néz ki, egyelőre nem készül el ez a Neill Blomkamp-féle újragondolás, de több évtizedes popcorn-tapasztalat után semmiképp nem mondanám, hogy semmiképp. Fogunk mi még olyat látni, hogy visszasírjuk Jar-Jart, az engeenereket, sőt, Isten bocsássa meg, még tán Shia LaBeouf-ot is... Na de, elég bajunk van már most is: Ridley Scott kinyírta az első rész nagy túlélőjét, a ripley-i magasztossággal az ismeretlenbe induló Elizabeth Shaw-t. Hogy mi is történt vele, azt csak találgatni tudjuk. David szavaiból az derül ki, hogy ő maga okozta a halálát, ami rendkívül méltánytalan lehetett, tekintve, hogy testét kísérletezésre használta fel, ami láthatóan giger-i eldeformálódást mutat. Talán innen erednek a tojások? Nem tudni, de az egyszer biztos, hogy ez a horror csak ahhoz mérhető amit még az Alien első részének mustrájában boncolgattam: a filmből kivágott tojássá alakulós, később az Aliens bogárteóriája miatt kánon lehetőségéből kieső jelenethez.
Azt hiszem meghazudtolnám önmagam, ha nem tartanám ezt üdvösnek. Bár, egyáltalán nem örülök, hogy így történt, hisz egyrészt szimpatikus volt Shaw figurája, sőt, a Daviddel való kapcsolata is. Ki örül a hős ily méltatlan, és megalázó halálának? Senki. Mégis, Ettől válik igazán beteggé David karaktere. Tökéletes embertelenség, az ember gyermekétől, aki jobb szeretne lenni nálunk. Szép új világ, ugye?
Betegség szempontjából ez rendben van, de vajon mennyire konzisztens ez így? Mennyire árulja el Ridley a közönségét azzal, hogy mosolyogva feldob valamit, ami aztán nem esik le, vagy épp leesik, de szét is placcsan a földön...?

Hogy az említett tojások hogyan keletkeztek; egy újabb megválaszolatlan kérdés. Azt lenne fontos tisztázni, hogy Ridley Scott mit tart kánonnak az eddigi sorozatból. El akarja-e egyáltalán juttatni az idegent a Bolygó neve: Halálban lefektetett életciklushoz, tokkal, vonóval, királynővel? Vagy makacsul meg akarja kerülni azt? Számomra tapintható az a szinte gyermeki dac, mellyel megpróbál szándékosan szembemenni az alien bogárteóriával.
És hát, újfent találva érzem magam, hisz az első sorban vagyok a sztrájkolók közt, s emelem magasra az ALIEN NEM BOGÁR feliratú transzparensem. Egy óriásrovar félelmetes ugyan, de nem érdekes. Nem okoz valódi rémálmot. Nem hatol zsigerig, nem ad fel további kérdéseket. Túléltük, megöltük, vége.

Ám a Covenantban sem az alien az igazi szörny. Kaptunk egy sokkal félelmetesebbet: Davidet. Barátságos redőkkel a szeme alján mosolyog, és minden porcikája belőlünk jött, és fütyörészve irt ki civilizációkat, és képes bármilyen borzalomra, amit csak el tudunk képzelni. Sőt, arra is, amit még elképzelni sem tudunk... mert emberséget csak annyit remélhetünk tőle amit csöveken belé csepegtettek. 
A sorozatban előszeretettel meg-megújuló szörnyek palettáján érdekes színfolt a Prometheus végén látott diakónussal össze nem tévesztendő Neomorph (Újlien? Ba-dum-tssz!). Ez a giger-i dizájnt nyomokban sem tartalmazó lény - mely inkább a Silent Hill valamelyik rémalakját idézi - a Prometheus-mustrában is látott koncepciós rajzok "száj nélküli" lényének egyértelmű felhasználása, s az Alien 4 Newbornja óta először kelt felemás érzéseket a nézőben. Borzalmas figurája ellenére is több van benne, mint egy sima gyilkológépben; humán vonásokat, sőt valamiféle emberi értelmet sejtet.
A "klasszikus" alien valójában nem klasszikus, ez volna a protomorph s, bár, szerencsére nehéz megfigyelni, még így is túl sokat látjuk, ami ugye egyik szörnynek sem tett még jót a filmtörténelemben. Teste sajnos a giger-i biomechanikus ornamentikától ugyancsak elrugaszkodott és egy divatosabb, fekete bőrbe csomagolt csontos hús keverékben pompázik. Nem tudom, hogy Scott milyen szándékkal követi el ezeket a változtatásokat, talán a következő, vagy azutáni, akárhányadik, befejező részre tartogatja a klasszikus megjelenést; félek, hogy egyszerűen csak most ez tetszik neki, és úri hóbortból kukázza az alien vizualitásának lényegét. Ám, attól még inkább félek, hogy koncepciója van annyira kiforratlan, hogy a következő film előtt szólnak neki erről, ő rámorog egy "jóvan, csinájjátok"-ot, és akkor aztán úgy is lesz.

Ja, és ne feledkezzünk meg a chestburster jelenetről, ami talán a film legmerészebb változtatása a klasszikusokkal szemben: Az újonnan kikelt alien, avagy mellkasrobbantó, az összes eddigi filmben inkább valami féregre hasonlított, kifejletlen végtagokkal. Ki ne emlékezne a klasszikus momentumra:No, esetünkben most egész más történt. Szegény naiv kapitányból egy mini-alien kelt ki, kezekkel, lábakkal, mindennel. Elég meglepő volt. Kérdés, hogy van-e ennek értelme, vagy Ridley mindent az aktuális meggyőződéseinek rendel alá? Mert az tény, hogy emberibb volt így, s ez által még bizarrabb. És akkor még nem is említettük, hogy Davidre reagálva (?) felemeli a kezeit. Jelezvén: ő nem állat, nem is ember, hanem valami más...
Akármilyen fura is, én újfent hajlok arra, hogy rendben van ez így. De valójában minden azon múlik, hogy képes-e ez az új sorozat - akárhány része is lesz - a végén megnyugtató logikai kontextusba emelkedni a klasszikus alien-világhoz. 
Naiv vagyok? Lehet. Bár, a Space Jockey elméletemhez hasonlóan (lásd Promi poszt) még mindig azt hiszem, hogy bármit meg lehet oldani kreativitással. Kérdés, mit akar Scott. Figyel-e kifelé, vagy megy neki a vörös posztónak teljes gázzal?

Jelzem, olyat se láttunk még, hogy jót tett volna egy filmsorozatnak a kritikai vagy inkább rajongói nyomás előtt való meghajlás, melynek iskolapéldája a Star Wars Episode 2. Jango és Boba Fettestül, Taszkenestül, mindenestül. Ha önfejű az alkotó, akkor legyen töke végigvinni a saját koncepcióját. No, persze pénz, stúdiók, Hollywood. Tudom én azt. Ráadásul a prequel egy igen kényes játéktér. A folytatások szokványos tömegszerencsétlenségéhez már hosszú évtizedek alatt pszichésen hozzáedződtünk, de hogy a történetet visszamenően csesszék el, az jóval nehezebben emészthető falatnak tűnik. Felvetődik a kérdés: vajon mennyire tett erőszakot a Prometheuson annak felemás fogadtatása? Vajon hogy nézett volna ki ez a film, ha mindenki imádja az előzőt?
Mindenesetre az elődhöz igen hasonlóan újabb és újabb kérdések merültek fel a filmben látottakkal kapcsolatban. A teljesség igénye nélkül álljon itt néhány:

- Az Engineereknek egyetlen városkájuk van és kész? Egy ilyen fejlett civilizáció hogy nem telepítette be az egész bolygót? Vagy ez csak egy kolónia? De ha csak az, akkor miért nem dádázták már el Davided 10 év alatt a törpiek?

- Hogyan kerülhetett bele ilyen gyorsan a Lope nevű mexikói fasziba a vége felé az embrió? Hisz érdemben rá sem mászott az arcmászó... Sokat szidják a folytatásokat, meg az AvP-ket, hogy milyen gyors lemegy az egész banzáj... na, ez most rákontrázni látszik az összesre...

- David kreálta a tojásokat és így az alient? De mégis hogyan? A rajzfüzetével? És a Prométeuszban látott dombormű akkor honnan jött? Vagy abba inkább csak belelátjuk az alient? És ebből újra felmerül a kérdés: mi a kapcsolat az alien, mint "faj" (ha beszélhetünk még ilyenről) és a fekete trutyi között? - Honnan volt Davidnek saját kódja a Covenant űrhajóhoz? Ez egy újabb "Cég kontra emberiség"-féle összeesküvés felvillantása volt? Talán nem véletlen került az űrhajó abba a kitörésbe a legelején?

- Hogy kerekedett felül David a nyerésre álló Walteren? Meggyőzte tán? És mi történt Walterrel? Ő lesz a kísértet ezentúl a bolygón és Ridley csinál rá egy Covenant 2-t? ;)

- Hogyan fog egyszer összekapcsolódni ez a sztori az Aliennel? Talán David lesz az a bizonyos Space Jockey? Meglepődnétek rajta? Ugye hogy nem...

- Vannak egyáltalán válaszok, vagy a koncepció van elrontva? Elvileg készül egy előzményregény a filmhez... Igen, az előzmény folytatásának előzménye lesz ez tehát, ami talán felfedi a leplet a Shaw-val és Daviddel történt eseményekről.
Egy hibridet kaptunk tehát, melyben egyfelől a régi filmek motívumai kísérteties hasonlósággal köszönnek vissza, másfelől tovább távolodik a frencsájz évtizedek alatt megszilárdult vázától. Nem csoda hát a kritikus hang, van mibe belekötni, hisz a film nem egészen eredeti, és nem is egészen másolat. Sokkal inkább egy szelet egy keserű tortából, mely azért valahol mégiscsak ízlik, és elfogyasztása után pironkodva szemezhetünk egy újabb szelettel.

A Prometheus - főleg, ha nem akarjuk minden áron az Alienhez kötni - egy jóval emészthetőbb, a nagyközönség számára is működőképes sci-fi volt. A Covenant a gonosz testvére; mosdatlan és illetlen, de jobb vicceket mesél. Ez nem egy szerethető történet; teli van veszteséggel, borzalmakkal, halállal; és nincs feloldozás. Hogy ki hová teszi ezek után, az mindenkinek a saját ízlésétől függ. Azt hiszem, lehetne, és volt is már rosszabb helyzetben ez a sorozat. 

Egy kis időre ezzel a poszttal elbúcsúzok az alienektől. Egy év múlva szerintem már csepegnek a húsosabb infók a folytatásról, és persze lehetne még értekezni a témáról, főleg a képregényekről, de egyéb kiadványokról is. Kicsit elidegenítem magam a témától, de ne feledjük, már közelít felénk az új Predator is!

Szavazzunk!