Rég volt, hogy álmatlanul forgolódtam egy mozilátogatás után, szóval azt nem lehet mondani, hogy nem volt nagy hatása a filmnek. Kár, hogy az érzéseim korántsem pozitívak. Mindig nagyon óvatosan kezelem a vadul pozitív kritikákat, de ennél a filmnél egyszerűen nem lehetett volna elég elővigyázatos az ember.
Teljesen spoileres véleményem következik, úgyhogy innen csak az olvasson aki már látta.

Vágjunk a közepébe: Összességében az egész film indokolatlanul hosszúra nyújtott, és ezzel eleve kilóg az eddigi 8 Star Wars film megszokott keretei közül. Bár csak ebben lógna ki.
Azt megértem, ha idő kell a karakterek kibontására, a cselekmény gördülékeny elmesélésére, de ahogy az új Blade Runner esetében is; itt méginkább azt érzem, felesleges jelenetekkel volt kitömve a film, más jelenetek pedig túlnyújtottak, miközben fontosabb dolgokra nem jutott elég idő.
Gyors vegyünk is egy példát: Az egyik mélypont szerintem a kaszinóvárosban elszabadított állatok, és az azokkal való menekülés, ami sokkal inkább Harry Potter kalandra emlékeztet, mintsem Star Wars-ra. Ezzel szemben Finn és Phasma összecsapása, ami nagyon badass módon indul, fél perc után le is zárul, ráadásul nagyon úgy tűnik, hogy Phasma ezt a kalandot nem élhette túl. Egy ígéretes karakter érdemtelen kicsinálása: pipa.
És ha már itt tartunk. Snoke, aki úgy tűnik, teljesen feleslegesen lett CGI karakter, spirálisan lehúzódik a vécén; akármerre is forogjon a gigacsillagrombolón a víz, ő csavarodott lefelé rendületlenül.
Én ÉRTEM az egész célját, hisz mindenki arra számított, hogy ez a momentum a trilógia végkifejletéig nem következik el. De hát kérem, így Snoke annyira súlytalan lett, hogy emiatt az egész karakter eddigi felépítése kártyavárként omlik össze. És emiatt nem lett több, mint Palpatine gyenge másolata. Ahelyett az elképzelés helyett, hogy ő még Palpatine-nál is sötétebb és misztikusabb és hatalmasabb, ésatöbbi... Értem én: újszerű, váratlan fordulat ez, mellyel egyrészt Kylo és Rey szerepe (s, hatalma) erősödik, másrészt a nézőnek olyan érzése lesz, hogy senki nincs biztonságban, és emiatt kap súlyt Finn önfeláldozó manővere, amiről, én simán elhittem, hogy bekövetkezik. Nincsenek tabuk, bármi megtörténhet. Az ellenkezője is.

Ez így is volt. Carrie Fisher fájó elvesztése végig ott lebegett a szemem előtt, és tudtuk, hogy bármelyik pillanatban bekövetkezhet Leia halála is. Ami el is jön... de aztán mégsem.
Itt nem tudtam már, sírjak-e vagy nevessek. És újfent érhető a cél: "Tudjuk, hogy azt hittétek, hogy most írtuk ki kötelezően a történetből Leiát. Hát, figyeljetek...!".

Elfogadom ezt, mint újabb merész csavart, újítást, és azt a mögöttest tartalmat, hogy "Carrie meghalt, de Leia tovább él!". Dee valahogy nem lehetett volna ezt egy picit Star Wars hűbben megoldani?
Na, akkor: Luke reakciója az átadott fénykardra. Ezt a megközelítést is értem, mint ahogyan sok-sok jelenetben a giccses pátosz elkerülését, azáltal, hogy a karakterek nem hőseposzba illően, hanem emberekként viselkednek. De közben ugyanúgy megjelenik az a fajta mélyenszántás, amit látszólag a film nagyon tudatosan akar elkerülni. És így jutunk el a vietnámi kapcsolathoz, Rose-hoz... és a szeretet erejéhez.
Még így kalapáccsal beerőszakolt karaktert nem láttam Star Wars filmben. És ő rendre szállítja nekünk a kötelező morális giccset. Külön zenei altémával, amitől egy fura, langyos, másodvonalbeli érzés kerít hatalmába.

De térjünk vissza Luke-hoz. Tudatos tehát a hősmítosz lerombolása, ami elég jól is sikerül. Amit én részben acceptálok. Az Ébredő Erőben szerintem nagyon jó az a fajta felállás, hogy a klasszikus hőseink nem valami nyugdíjas szupercsapatként pezsgőznek a Coruscanton, sörhassal anekdotázgatva a régi emlékekről. Szeretem azokat a történeteket amiknek a szarból kell visszahozniuk a kormányzást. Han Solo halála pedig nekem fair and square volt. Most viszont soknak éreztem a kavarást. Luke az erő által megjelenik, tehát ott van, de mégsem. Ezáltal számomra (szó szerint) sokat veszt a súlyából, ahogyan Leiával való viszontlátásuk is. Itt újra arcunkba kapjuk az antigiccs kommandó: "jó a frizkód"-féle szöveget. És közben azon gondolkozok, hogy mi is a fő bajom az egésszel. (Ami már régen rossz.)

A baj, hogy nincs meg az az egyensúly, ami jellemezte a klasszikus trilógiát. Rian Jonson próbál nagyon merész lenni, hogy ne ugyanazt adja, amit már láttunk. Ami becsülendő, de közben megváltozott a narratíva, és ezáltal ki-kikerülünk abból a világból, amibe pedig éppen, hogy vissza szeretnénk térni. És ebben a tekintetben jobbnak gondolom az Ébredő Erőt, mert az tény, hogy biztonsági játék volt, de talán pont emiatt tudott többnyire a talajon maradni két lábbal, ráadásul, mint trilógiát nyitó darab, szerintem éppen eléggé volt újító és közben retro is. 
A fene gondolta, hogy a Porgokkal lesz a legkevesebb bajom... Bár, a Csizmás kandúr szemekkel Csubira néző jelenet öncélú túlzás volt. A szigeten őrzővédő szolgálatot ellátó csapatot bírtam, már csak azért is, mert kicsit Jim Henson-i módon visszavitt pár pillanatra a 80-as évek világába. Szinte már azt vártam, hogy David Bowie is kikacsint loboncos fürtjeivel az egyik szikla mögül és közös dalra fakadnak.

Az előző epizódban kifejezetten jól sikerült BB8 most ugyancsak sok volt, és én mindig is ódzkodtam attól, hogy pöffeszkedően Díznit kiáltsak, most jutottam el én is ide.
Sokan szidják Abramsot, de én annyira becsültem benne, hogy ha kicsit esetlenül is, de felépítette a Jakkun azt a roncskereskedőt és hátasállatát, ami szegény alig tudott mozogni, de sütött mögüle az a szeretetteljes kikacsintás a rajongók felé, hogy "gyerekek, ezt értetek teszem". De most a kaszinókecskeparipák miatt mintha visszakanyarodtunk volna egyenesen a prequelekhez, vagyis: "Ne féljetek, bármit megoldunk CGI-vel!"

Yoda...!

Én számítottam rá, hogy Yoda, vagy Obi Wan visszatér szellemalakban ebben a részben, és érthető, hogy miért előbbire esett a választás: Nem akartak CGI Obi Wan-t, Yoda pedig 25 év után újra bábú lett. Nem gondolom ezt fanservice-nek, hisz az eddigi részekből logikusan következett, hogy Luke tarthatja a kapcsolatot a mestereivel. 
Nade. Vajon eddig megjelent-e neki Yoda, vagy Obi? Vagy esetleg Anakin?! És miért hagyták eddig, hogy oda süllyedjen, ahova? Mert, ha azt nézzük, a visszavonulásnál még az is jobb, ha életét adja a harcban a jó ügyért, nem? Pláne ha ő cseszerintette el a dolgokat. Pont ez volt Yodánál az igencsak felemás emlékű III. epizódban, mikor az első pofon után száműzte magát... De miért? Nem kellett volna akkor cselekedni; akár önfeláldozással? Mert nem úgy tűnt, hogy ő, vagy esetünkben Luke túlzottan nagy terveket szövögetett volna a Jedi rend visszaszervezésére. Akkor pedig ez inkább megfutamodás, mint terv a jobb jövő érdekében.

Na, de ne menjünk túl messzire. Apropó... Yoda szellem alakban villámlást tud irányítani, akkor méé nem szúrogatja olykor Kylo Ren popsiját kettőhússzal? Na jó, kezdek gonosz lenni... Yoda visszatérése szerintem jó döntés volt, és szívet melengető momentum. Csak kár, hogy közben a sztori nem úgy alakul, ahogy. Luke nem akarja tanítani Rey-t, de Yoda meggyőzi erről. De közben Luke meghal. Hogy is?

Eggyé válik az Erővel... Miért? Mi történt pontosan? Akkora erőt fektetett be a mutatványba, hogy nem bírta? Vagy azokat a sebeket, amiket ejtettek rajta abban a formában, végül a fizikai formájában mégis beütöttek?
Az a baj, hogy értem, de nem értem. Ráadásul most pont úgy elfért volna egy kis pátosz az egészben. Ha megjelent volna szellemalakban Leia mellett, és legalább valami klasszikus-jellegű befejezést láttunk volna. De ez a "ráadásjelenet" feltette a (Jed)i-re a pontot... De akkor emiatt hatás nélkül marad az a szöveg, hogy menj, tanítsd meg azt a csajt, na.
Jó, megmentette az életüket, végül is elfogadható az is. 

So-so.Nyilvánvalóan új motívumok, morális kérdések merültek fel, amiket eddig még Star Wars-ban nem láttunk: A háború üzlet, mindegy melyik felén állsz, a harmadik fél fog úgyis dőzsölni belőle, stb. Már biztosan tudjátok, hogy ÉN ÉÉÉRTEM, hogy ez miért merül fel, teljese jogos. De vajon feltétlenül kell-e ez a Star Wars-ba, vagy legalábbis így kell-e bele, kicsit mintha túl direkten, erőszakosan kapott volna helyet. S, ezzel összemossa a jó és a rossz örökös fekete-fehér csatáját, ami ugyan életszerű, de nem lesz-e ennek degradáló hatása az alapműre, a klasszikus trilógiára? Nem kontraproduktív, ha az alapmotívumokat kicsavarjuk, hogy jobban rezonáljanak a mai világunkkal, amiből ebbe a réges-régi világba szeretnénk menekülni?

Történet téren, persze eleve felmerül a kérdés - és ez nem ennek a filmnek a hibája, hanem az egész új koncepcióé - hogy azok után, hogy legyőzték a Birodalmat, hogy a fészkes fenébe baszarintották el annyira a dolgot, hogy mára a teljes lázadó flotta a Millennium Falcon és legénysége?! (Ó, azt már említettem, hogy Ackbar It's a trap Admirális is meghalt?)
Jó, tudom, egyrészt ilyen alapfelállás nélkül nincs film, másrészt olvassam el a könyveket a 6. és 7. epizód közötti történtekről. Ezeket még nem ismerem érdemben, de csak valami nagyon okos, ám egyszerű magyarázattal lehetett volna megoldani a történteket: Egy bazinagy árulással, illetve, valahogy úgy, hogy az Új Köztársaságból lett volna most az ellen'.
Azért elég bizarr lett volna egy olyan verzió is, ahol most az X-szárnyúak a gonoszok, és a Tie-Fighterek és a Csillagrombolók, stb a jókok. Akár pepitában, valami polgárháborús irányzatban...
No, de erről talán már fölösleges is beszélni.
Az meglep, hogy a kritikusok - úgy tűnik - ennyire imádják a filmet. Rian Jonsont végtelenségig méltatják, pedig őszintén, szerintem nem is a sztori volt a fő gond, hanem a rendezői koncepció. Igaz, azt is tudom, hogy egy ilyen projektben a rendező igen limitált jogkörrel rendelkezik. Kíváncsi vagyok, most egy-két hét alatt mennyire változik a megítélés, és mi lesz a globális konszenzus, ha lehet ilyesmiről beszélni egyáltalán. Bár, a film alatt életemben először jutottam el oda, hogy hát, lehet, hogy ezt a filmet már tényleg nem az én generációmnak készítették.

Nagyon hosszan folytathatnám még, a humor sokszor túl sok, Csubi túl kevés, a jelenetek baltával vannak elvágva és egy másik jelenethez ragasztva, egyik jelenet 5 perce alatt a másik jelenet semmit sem haladt, rengeteg időzítési probléma, dee jobb most itt megállni végre. Nem mondom, hogy nem volt sok pozitív pillanat, és hogy ne lenne többnyire élvezhető a film, de nem tudom, fogom-e szeretni ötödik megnézésre ezt a filmet úgy, mint az Ébredő Erőt megszerettem, vagy érdemben valaha el tudom fogadni, mint az Új Remény, a Birodalom Visszavág és a Jedi Visszatér folytatását. 

Az idő megmondja...

S, hogy mi várható még ezek után? 
Az Erő kegyelmezzen nekünk!

Lássunk egy kis szavazást, válaszlehetőségek garmadájával. Olyan sok van, mint amennyire ez a film sok(k) volt. Kacc.