Szinte egy időben érkezett a mozikba idén a LIFE és az Alien: Covenant (melyről korábban értekeztem). Két sötét sci-fi, melyekben hasonlóan alulképzett asztronauták menekülnek egy-egy idegen létforma étlapján való részvétel elől. Vajon az elvárások nélkül érkező film jobban teljesít, mint a nagy múltú előzményutózmányfolytatás?

Súlytalanság uralkodik végig a filmen, de ez a karakterekre legalább annyira vonatkozik, mint az alacsony gravitációra. Jake Gyllenhaal figurája olyan, mintha bármelyik pillanatban kiderülhetne róla, hogy egy android. Ám csak az derül ki, hogy mégis él ilyen. Rian Reynolds-nál meg fellélegzünk mikor végre (gigantikus spoiler) meghal, mintsem túlzottan sajnálnánk. Távszülésjelenet a tableten, vagy jókedvű kajálós jelenet ide vagy oda; egy karakter se nem szimpatikus, se nem különösebben érdekel, hogy él-e még, vagy már emésztik. Az amúgy jópofa Ariyon Bakare által alakított Hugh meg összetettséget próbál sugallni, de csak fárasztó szenvelgéslufi az egész figura, ami fújás közben ki is durran. 
Szinte már komikus, hogy a címmel ellentétben mennyire nem él senki és semmi ebben a filmben. Még a New York-i tömegjelenet is olyan hideg, hogy közben becsuktam az ablakot. A színészeket pedig egy enyhén ittas orvos ránézés alapján hullaházba szállíttatná. 
A film egyetlen érdeme maga a szhörny. Elhiszem róla, hogy simán legyakja az inkompetens legénységet, és átveszi az irányítást. Mondjuk, az intelligenciája kicsit merésznek tűnt, (három- négyszerese a legénységének. Együttvéve) de ezt még igazán elnézhetjük ebben a műfajban. Az viszont, hogy szüksége van oxigénre, és nélküle hibernálja magát, elég fura volt annak tükrében, hogy hosszú percekig akrobatikázik az űr sötét vákuumában. Mindenesetre a kreatúra alapvetően hihető és fenyegető. Nem akar valami nagyon menő négyméteres, koszpléjgyanús űrgorilla lenni, és ettől jóval reálisabbá, sőt, félelmetesebbé válik, mint az alien legújabb inkarnációja. Milyen kár, hogy nem építettek köré egy korrektebb produkciót.
A befejezés viszont megadja a végső kegyelemdöfést abbeli kétségeinknek, hogy egy vállalható szörnyszifit, vagy egy újabb felejthető bőr nyúzását nézzünk csupán. Sőt, konkrétan olyan érzésem volt, mintha a dvd menüben véletlenül egy alternatív befejezéssel indítottam volna a filmet.

Nem, a Life tükrében sem lesz a Covenant jobb, inkább egyik rosszabb, mint a másik. Persze, mindez a maguk nagy költségvetésű, korrekt iparosmunka szintjén, amik élvezhetőek a maguk módján, de közelébe se érnek saját céljaiknak. Félek, mindezek tükrében találóbb lett volna a film címe Life helyett Death.