Folytassuk az Alien mustrát egy aktualitással, hisz az írás apropója a Május 18-án érkező új film; Alien: Covenant címmel. Most egy hónapig valószínűleg egymást fogják érni az új szpotok, képek és egyéb anyagok, s pár napja kijött az Empire magazin legújabb számának Alienes borítója és egy nemzetközi filmplakát is. Ők:
A Prometheus poszt még elvileg kettővel odébb van, de elöljáróban is; elsősorban az igazán kemény Giger-i vonalat hiányoltam a filmből. Ám a remény még Ripley-nél is tovább él... bízok benne, hogy a Covenant kialussza a Prometheus gyermek(?)betegségeit. Ez az új kép a xenomorphról viszont nem győz meg. Az a kéz!
Nem mondom, hogy a borítón látható Alien dizájn bármelyik részétől is elalélnék, de a Gigeri világ lényege az a fajta EGYEDISÉG, amivel a humán biológiát elidegeníti. Nyilván mai trendek szerint kicsit túltolták a Photoshoppot, meg a fenszit, ezt elnézzük... de ez a kéz... Értem én, hogy más, de miért úgy más valami klasszikus, hogy közben identitását veszti? Ez a kéz semmit nem mutat az egyedi, (majdnem) csak erre a világra jellemző stílusjegyekből.
Tessék, itt egy kép egy Gigerrel romantikázó lénnyel. Szembetűnő a hat ujj, melyből 2 pár részben összenőtt, az egész kar mentén jellegzetes organikus mintázattal. Ezzel szemben a borítón sokkal inkább valami gyengébb képregényfilm titokban gyúrni járó gyíkemberének sikamlós CGI karját vélem felfedezni. Ezek szerint él ilyen is... (Ünnepélyesen kijelentem, hogy most sütöttem el utoljára ezt a poént!)
De kanyarodjunk most már vissza a korábbi filmekhez. (Spoilert is felhasználó üzemben készült, nyomokban történetleírást tartalmazhat!) A második rész után nem sokkal, (többek között a Star Wars-hoz, a Predator-hoz és a Terminator-hoz hasonlóan) elindult a történet képregényes folytatása a Dark Horse kiadó égisze alatt. S ahogyan most az új Csillagok háborújánál megtörtént, az Aliennél jóval korábban bekövetkezett ezeknek a történeteknek a dekanonizálása, hisz 1992-ben az Alien 3 már eleve a Ripley-n kívüli szereplők halálával indít. Márpedig épp ezek a szereplők vitték tovább a frencsájzt a Dark Horse folytatástrilógiájában, melyben még a Space Jockey kilétére is fény derül (de erre is visszatérünk, amint aktuálissá teszi a Prometheus).
Érdekesség, hogy az utóbbi időben felmerült Neill Blomkamp-féle Alien projekt is az utóbbi alternatív történetszálat vinné tovább. Hogy ezt konkrétan hogyan tervezték kivitelezni, azt el sem tudom képzelni. Főleg, hogy állítólag nem ignorálná a 3. és 4. részeket, hanem egy közvetlen folytatás lenne a'la Alien 5. És mégis hogyan? Klónozzák Newt-ot is? Minek? Vagy Ripley-t is újra? Ja, és Hicks-t is, és hogy ne zavarják össze, a fél arcát leöntik savval?! Esetleg egyfajta film-a-filmben koncepció keretében egy Bolygó neve: Halál rajongó virtuális valóságot épít, melyben eltörli a sorozat többi részét, és egyfajta mi lett volna, ha univerzumot épít?
Sokan szeretnék látni ezt a verziót Scott prequeljei helyett, de nem tudom van-e erre még bármilyen esély. És azt se felejtsük el, hogy Sigourney Weaver idén 68 éves lesz (nem beszélve arról, hogy James Cameron a 120-adik szülinapjáig lestoppolta őt az Avatar cirka 18 darab folytatásához...)
Akármit is mondjanak, a tervek alapján a film egyértelműen egy "Aliens 2" lenne. Esetleg lehetne a címe Alienz. Vagy "Ellen". Nem is tudom, volt-e már rá példa a filmtörténelemben, hogy egy sorozat korábbi része alternatív folytatást kapott volna.
De vissza 1992-be: Az Alien 3 újabb sztárrendezőtől érkezett, bár, hasonlóan elődeihez, ő sem volt még név ekkoriban. David Fincherről van szó, kinek első mozifilmje a Végső megoldás: Halál. Az, hogy legszívesebben letagadná, elég sokat elárul a produkcióról. Később az újra kiadott bővített verzió kapcsán azt mondta: ahhoz, hogy rendezői változat készülhessen, az elejétől újra kellene forgatnia azt.
Ennek ellenére a film nem katasztrofálisan rossz. Bár, ezúttal nem az Idegen a főszereplő, hanem egyértelműen Ripley, és végső vágya, hogy véget érjen a rémálom. Sokan azt szeretik benne, hogy az Aliens akciófilmes irányvonalából visszalépett a klausztrofób terror világába. Újfent nincsenek fegyvereink, remény se sok van, hogy a börtönbolygón lezuhant mentőkabin egyetlen túlélője happy enddel jöjjön ki a történetből. Más megvilágításban látjuk a lény és a főhősnő kapcsolatát, sőt, ikonikussá vált az utóbbi (igaz az előbbi) kopaszsága is.
A film mozis és későbbi új vágása elég sok ponton eltér egymástól. Kezdve ott, hogy az egyetlen élijenünk előbbiben kutyából, utóbbiban tehénből kel ki. Talán a producerek azt gondolták, hogy kutyából nem csak szalonna nem lesz de még egy tisztességes alien sem. Amúgy szerencsétlent évekig dog-aliennek hívták, abból a felismerésből kiindulva, hogy a lény felveszi a gazdatest attribútumait (lásd a későbbiekben az Alien vs. Predator szériát...). Na, most ezt a tehénlien koncepció részben megkérdőjelezi, bár, nem tudom, mennyire lenne életképes egy félig tehén, félig alien... A másik teória szerint a színét is a környezettől örökli, mely ez esetben medvecukorszín helyett rozsdabarna. Képzeljük el, mi történne, ha a Telenornál kelne ki egy...
Ahhoz tudnám hasonlítani a 3. és 4. rész viszonyát, mint az Indiana Jones hasonló számú darabjait. A 3. rész egy trilógia szinte tökéletesen kerek lezárását szolgáltatta, végső erkölcsi magasságba emelkedve. Ebbe később egy részeg sofőrként csapódik a négy, a maga szögletességével, újszerűségével, urambocsá a folytatni vágyás erőltetettségével, s szánkban a "kellett ez nekünk egyáltalán?!" fémes ízével.
A 4. részt volt szerencsém már a moziban látni (s, hogy 13 évesen mit kerestem ezen a filmen, abba most ne menjünk bele). Már akkor rendkívül felemás érzéseim voltak a produkcióval kapcsolatban, és ez is analogizál szegény Indy negyedik kalandjával. Félig átsütött pite ez, rengeteg potenciállal, megannyi jó koncepcióval, "szép" képekkel, (bár a szép az Alien: Resurrection kapcsán igencsak szubjektív kérdés). Míg az Alien 3 nem igazán tesz hozzá magához az idegenhez, leszámítva a kutya vagy tehénlient, addig ezt az Alien 4 igyekszik pótolni, még ha itt kifejezetten az idegen és az ember találkozásában, az ember által manipulálva merül is ki ez a vonulat, mely végeredményben tovább feszegeti a bennünk élő idegen kérdéskörét. Olyannyira találkozik ez esetben az idegen és az ember, hogy már egyek. Ripley nem ember többé: klónja idegen DNS-től fertőzött, végül pedig az idegen sem idegen többé; félig embernek születik.
Őszintén szólva ez az egész motívum az első rész óta ad valami igazán beteg, elidegenítő tartalmat a sorozatnak, és ez tök jó is lenne... HA dűlőre jutottak volna a alkotói, hogy mit is akarnak, és nem poénkodják végig idióta karakterekkel, kik néha mintha valamelyik csendőrfilmből pottyantak volna bele a történetbe. És ez nem is teljesen véletlen, hiszen a film nagyon francia, a negyedik világhírű Alien-rendező jóvoltából, Jean-Pierre Jeunet-éből, aki mintha teljes egészében ráültette volna korábbi filmjének, az Elveszett gyermekek városának szürreális világát erre a produkcióra. Az Amélie csodálatos élete rendezője viszont Ripley borzalmas halálát tárja elénk: szegény csajszi még a síron túl sem nyugodhat. A végképp eszüket vesztett tudósok félresikerült próbálkozásai hősnőnk feltámasztására, ha lehet, a múltkor említett, első részből kivágott jelenetnél is borzalmasabbak.
Jelzem, én pont nem vagyok híve annak, ha egy valóságtól teljesen elrugaszkodott történet kínkeservesen komolyan akarja venni magát - és ez a sztori néha már szürreális szintre tör - mégis, mennyivel jobb lett volna, ha az első három rész hangnemét, világát vitte volna tovább. Kicsit méltóságteljesebben, egy árnyalatnyit alázatosabban. Ehelyett inkább egy alternatív univerzum részének tűnik, és nem az eddigi sorozaté. Aki elég lelki erőt érez magában, tekintse meg a film előzetesét 1997-ből, ami annyira, de annyira kilencvenes évek esszencia, hogy szinte felcsendül fejemben egy Doctor Alban nóta is...
Kár érte, mert erősebb kézben akár a legjobb Alien folytatássá is válhatott volna. Ehelyett viszont csak egy centrifugából kijött neonzöld filmszörny, melyre még mindig kellemesebb a feledés fátylán át emlékezni, mint megnézni magát a filmet. (Azt hiszitek képes voltam egy hülye cikkért újranézni ezt a szart?). Állítólag Joss Whedon, a film írója is rendkívül elégedetlen volt a végső produktummal, annak ellenére, hogy mélyreható változások nem is történtek a forgatókönyvében, inkább csak - elmondása szerint - mindent rosszul csináltak. Igen, ez az a Joss Whedon aki a Firefly/Serenity és az Avengers film mögött is állt. (Nem mintha ez utóbbi olyan erős lett volna...)
Valószínűleg nem véletlen, hogy itt meg is rekedt a széria lineáris folyása, s, bár 7 évre rá újra találkozhattunk kedvenc szörnyeinkkel a vásznon; legközelebb elmesélem, hogy mennyire kellett nekünk az a találkozás, hogy aztán elérkezzünk a Covenant előszobájába: a Prométeuszhoz. Stay tuned!
