Néhány éve bukkant föl két kiváló úriember, Patyerek Csaba és Linka Szabolcs egy szegedi képregénybörzén, első füzetükkel, ahol a szerzőpárostól megkaptam a 2080 első részét (valójában trióról van szó, lévén Linka Csaba inkább a háttérből szövi világmegváltó terveit, Neel admirálishoz, saját figurájukhoz hasonlóan). Aztán meglepő sebességgel kihozták a folytatásokat, és le is zárták a négy füzetes sztorit, ami már nagy dolognak számít (speciel én 18 éve nem zártam le egyik sorozatomat sem...). De az igazi apropó amiért írok, hogy a füzetes megjelenést követően gyűjteményes kötetben is kihozzák saját művüket, ami végképp kiemelkedő egy magyarnyelvű szerzői képregénysorozat tekintetében, arról nem is beszélve, hogy a srácok személyében vajdasági magyar szerzőpárosról beszélünk.

Hol volt, hol nem volt, született egyszer egy tökéletes kalandfilm 43 éve. A címe: Az elveszett frigyláda fosztogatói. Na persze, tökéletesség nincs, de mondjon nekem bárki jobbat. A filmnek két kistestvére született, az 1984-es rosszcsont Végzet temploma, majd a mamakedvence, Az utolsó kereszteslovag 1989-ben.

Ezt követően letűntek a nyolcvanas éveknek, és soha, de soha nem tértek vissza. A mese itt véget is ér...?

Mikor bejelentették, hogy sorozat készül az Andorból, csak nevettem. Kínomban. Réges-rég elengedtem a Star Wars rajongásomat, minden reményt, hogy még van értelme, s már maximum annyi fantáziát láttam az Andor sorozatban, hogy a Disney/Lucasfilm hátha végleg belefullad egy tökéletesen felesleges, nyögvenyelős próbálkozásba, és egy utolsó utáni szög lesz ez a meggyalázott frencsájz jól kiérdemelt koporsójában.

Már nagyjából lecsengett a hájp, nagyjából mindenki látta az új Predator filmet, és nagyjából mindenki szereti. Millióan írtak róla, és a Jutyúbon is életünk alkonyáig nézhetnénk a videókritikákat, így megpróbálom lézeresen becélzott, minél rövidebb véleményemet összefoglalni. (Spoiler: nem sikerült)

Meg fogtok lepődni. Valaki kongassa meg a harangokat!

Nem tetszett a Book of Boba Fett.

Sajnálatos módon moziba nem jutottam el, de most, hogy lement a hájp, végre sikerült megtekintenem a Denis Villeneuve-féle Dűne filmadaptációt...

Megfogadom a saját tanácsom, miszerint a kevesebb néha több, úgyhogy tömör leszek és lényegre törő.

Amikor elsőnek beharangozták, hogy Shane Black rendezi az új Predator filmet, három centit liftezett a szemöldököm fölfelé; "csak nem látunk végre egy jó Predator filmet?!"
Magam elé képzeltem, valami nagyon oldschool, nagyon egyszerű, karcos akcióhorrort, mintha csak 1989-ből került volna elő... Aztán kijött az első trailer, és rájöttem, hogy el vagyok tévedve. Nem erről lesz szó. De attól még, hogy nem találkozik a cucc az első elképzelésemmel, bőven működhet az anyag. Nézzük, működött-e!

Életre szóló élmény volt 1993-ban látni az első Jurassic Park filmet, melyet az 1997-es, kissé tákolt, de gyerekként még mindig nagy hatású második rész, az Elveszett Világ követett. 2001-ben, már érettebb fejjel tanúztam a Jurassic Park 3 c. félig átsült fércművet, majd 14 évet kellett várni, hogy újra erőre kapjon a sorozat a Jurassic World képében. Ekkor már nem voltak illúzióim a tekintetben, hogy valaha visszatér az első rész mágikus hangulata, de bíztam benne, hogy legalább a harmadik rész méltatlan színvonalát megfejelik, és egy a második részhez hasonló, szórakoztató kalandfilmet kapunk. Ez nagyjából így is lett. Na de a Jurassic World 2..? Az írás SPOILEREKET, vagyis cselekményleírást tartalmaz!

Rég volt, hogy álmatlanul forgolódtam egy mozilátogatás után, szóval azt nem lehet mondani, hogy nem volt nagy hatása a filmnek. Kár, hogy az érzéseim korántsem pozitívak. Mindig nagyon óvatosan kezelem a vadul pozitív kritikákat, de ennél a filmnél egyszerűen nem lehetett volna elég elővigyázatos az ember.
Teljesen spoileres véleményem következik, úgyhogy innen csak az olvasson aki már látta.

Szinte egy időben érkezett a mozikba idén a LIFE és az Alien: Covenant (melyről korábban értekeztem). Két sötét sci-fi, melyekben hasonlóan alulképzett asztronauták menekülnek egy-egy idegen létforma étlapján való részvétel elől. Vajon az elvárások nélkül érkező film jobban teljesít, mint a nagy múltú előzményutózmányfolytatás?