Meg fogtok lepődni. Valaki kongassa meg a harangokat!

Nem tetszett a Book of Boba Fett.

Miután a Disney/Lucasfilm meggyalázta a Star Wars mítoszt a saját iránytalan, lélektelen és pocsék trilógiájával, eleve alig van miről beszélni, de a bennünk élő gyermek, az örök optimista végtelenségig őrzi a lángot magában, valahol elrejtve, már-már titkolva is, hogy talán egyszer még képesek ezt a legendát a helyén kezelni, és nem csak egyre mélyebbre döngölni, ahogy tették is azt igen bőszen, 2015 óta. Igen, mondhatjuk, hogy a Rogue One "nem volt rossz", és még a Han Solo filmnek is voltak jobb pillanatai, ráadásul ezt követte Krisztus két apostolaként magasba emelt Favreau és Filoni, akik a Mandaloriannal mintha végre a rajongóknak szerettek volna visszaadni valamit, amit az eddigi rombolással elvett a stúdió.

Én részemről nem ájultam el a Mandaloriantól, de egyre inkább épített bennem egy rejtett tiszteletet, éltette azt a bizonyos lángot, hogy képesek még korrekt Star Wars tartalom gyártására. Egyes hangok azt rebesgették, hogy valójában két frakció csatázik a Lucasfilmen belül: A csupán a saját politikai és ideológiai nézeteit szem előtt tartó Kathleen Kennedy és csatlósai, szemben a George Lucassal szimpatizáló Dave Filoni és Jon Favreau akik csak arra várnak, hogy Kathleen távozása után valahogy retconolják - semmissé tegyék - az utózmány-trilógiát. Hogy ezt miként tették volna, az kérdéses: nyilvánvalóan csak egyfajta alternatív / multiverzumos megoldással, de egyrészt ez egyáltalán nem szentségtörés a mai popkultúrában (gondoljunk az ugyancsak Disney által birtokolt Marvelre), másrészt a Star Wars lore-ban már felmerült hasonló lehetőség, az ú.n. „Veil of the Force” által, ami a már Disney fennhatóság alatt készült Rebels animációs sorozatban jelent meg. De ez egy másik történet...

A Disey-era legnagyobb durranása vitathatatlanul a Mandalorian 2. évadjának fináléjában dördült el: Megjelent Luke Skywalker teljes pompájában, hogy megmentse csapdába esett hőseinket, s magával vigye az akkorra közönségkedvenc Baby Yodát, avagy Grogut, hogy Jedit faragjon belőle.
A CGI nem volt tökéletes, a szájízünk a mocsoládé-trilógia óta nem épp kellemes, és mégis, valami történt. rajongók milliói ujjongtak 5 percnyi tiszteletadás láttán, ahol végre viszontláthatták a Star Wars ikonikus hősét, méltó formában.

És ekkor jött a nagy durranás, a post-credit jelenet láttán: Boba Fett átveszi Jabba trónját, és BAUUNG! Jön-jön-jön! A Book of Boba Fett sorozat!

És a Mandalorian 2. évadjában látottak után joggal voltunk újra lelkesek, reménytelik, hogy végre jó kezekbe hullott a Star Wars!
És újra csalódnunk kellett...

Már a legelső felütés problémás: Azt még elfogadjuk, hogy Bib Fortuna nem halt meg a Jedi Visszatérben, de az már elég gyengusz, hogy két baltás malacot elég lelőni ahhoz, hogy átvegyük egy galaxis-jelentőségű bűnszervezet irányítását. Ez az egész már olyan kisstílűen indít, hogy megalapozza homlokunk jelentős gyűrődését a továbbiakhoz. Igen, Jabba palotájában valóban voltak Gamorreai (zöd malac, baltával) őrök, de az inkább egyfajta jelképes díszőrségnek (disznóőrségnek?) tűnt, mint mondjuk kidobó legények egy félmenő diszkóban. De nem az intézményesített bűn fellegvárának egyetlen védvonalai! Ez a készítők elméjében már egy pillanatig sem okozott gondolati kilengést.
Azután beszéljünk egy még jóval nagyobb, alapvető problémáról: A MÍTOSZ, mint olyan, komplett lerombolásáról.

Itt az egész jelenség működési elvével van gond, ugyanis Boba Fett NEM egy ember. Boba Fett egy páncél. Benne egy "kísértettel".
Ez a kísértet a mítosz. Amit persze Lucas papa jó szokása szerint már rendesen elkezdett lerombolni az előzményeiben, de ennyi év távlatából ettől ügyesen el lehetett volna rugaszkodni, úgy, hogy a Lucas-féle lore-t ne írjuk felül. Elmondom hogyan: A Sarlacc-ból kijőve Fettnek nem csak felületesen, de valami iszonyatos groteszk masszává kellett volna égnie az egész testének és arcának. Úgy, hogy azt 1-2 pillanatra sejtetve lássuk, majd utána amíg nem szerzi vissza a páncélját, múmiaként betekerve, majd talán valami módosított bedessz taszken harci díszben mutatkozzon csak. Így még több értelme is lehetett volna a buckalakó-szálnak.
Ehelyett az esetek 90 százalékában a fáradt kopasz fejét mutatja. Ennyi erővel nézhetnénk egy Bruce Willis filmet is.
Nyilvánvalóan nem is Morrisont kellett volna kasztingolni, aki, az egyik barátom megjegyzése szerint akkora karizma-vákuum, hogy behorpad tőle a laptévé, hanem egy olyasvalakit, aki legalább egy kicsit is hasonlít a Jedi Visszatérben látott figura alkatához. És soha, de soha nem vette volna le a páncélt és a sisakot többé! A különbség csak annyi, hogy most végleg kiherélték a Boba Fett jelenséget, ellenkező esetben pedig legendát építettek volna. Érdekes, hogy ezt a jelenséget a Mandalorianban érzik, itt pedig nem.

Tulajdonképpen számomra itt már komplett elvérzett az egész hóbelevanc, de sajnos a hülyeséget még bőven lehet tetézni...

A harmadik-negyedik epizód alatt majdnem a távirányítót és a Tv-t büntettem meg. Olyan anti-Star Wars hangulat képződött, hogy csoda, hogy nem zárt rövidre a komplett berendezés. Ezek az ú.n. "modok", Mos Espa fiatal ficsúrjai, mindenféle Star Wars attribútumot nélkülöznek, ráadásul teljesen jellegtelenek, kidolgozatlanok, vértelenek. Hozzá még a zene, amit remélem a jó öreg John Williams nem hallott meg, mert a 90 éves csodálatos szíve ezt nem tudom, hogy bírta volna feldolgozni.
Valami rejtélyes oknál fogva erőltetik ezeket a karaktereket, talán azért, hogy a "mai fiataloknak" csatlakozási pontként szolgálhassanak, nem tudom, de komolyan mondom, hogy az utózmányfilmekben vagy a Holiday Specialban nem követtek el olyan szintű gagyiságot, mint ezek az alakok az űr-veszpa siklóikon.
Fájdalmas! (Ellenben, ha fognak mondjuk 3 jól kidolgozott menő lényt, 3 különböző faj, 3 teljesen különböző stílussal, speeder bike-kal, na az totál menő lett volna. Egyik lehetett volna pl. valami krípi droid, tök fekete, piros szemekkel, egy szúrós, zord motorral. A másik valami egész más, izmos, szótlan idegen, akár a fekete vuki maga, legaláb kapott volna valami funkciót... Sőt, üsse kavics, az egyik legyen a vén Sebulba, fél szemmel, a régi fogatára emlékeztető, vagy annak egyik felének roncsából tákolt mocival. Adjunk a szarnak egy pofont! Akármi más, Star Wars cucc, de nem frissen vasalt sportzakós, go-prós, ájfónos twitterlegények, ordenáré gagyi high-tech testészekkel.)
De a karakterekkel végtelenségig folytathatnám a listát. A Pike-ok jellegtelenek, és a legtöbb hozzájuk hasonló (animatronikus) faj középszerűen volt kivitelezve, egy-egy gyengébb Star Trek epizódra emlékeztetve a kilencvenes évekből. Black Krrsantan, a vuki csak egy fekete rongyszőnyegbe csavart langaléta pankrátor. A kocsma túl letisztult, hangulattalan, Zimmeresen rossz zenével, és az egyedüli Star Wars fílinget csupán a szégyentelen fanservice elemek váltottak ki több, de inkább kevesebb sikerrel. A falusi gang az utolsó 1-2 részben mindenféle egyediséget és súlyt nélkülözött. A Marshall nem volt kidolgozva eddig annyira, hogy különösebben érdekeljen a sorsa, nem beszélve a borzalmasan súlytalan post-credit jelenetről (Ezt az egész baromságot még folytatni akarják, ATYA ÉG!!!). De Cad Banet is előásták a Clone Warsból, hogy aztán fél rész múlva meghaljon. Mit gondoltak? Hogy a nézőre, de még egy átlagos Star Wars rajongóra is ez bármi hatással lesz? Talán inkább a legelső résztől fel kellett volna építeni újra a karaktert, hogy valamicske érzelmi invesztálás történjen a nagy(nak szánt, de borzalmasan sekélyesre sikerült) finláléban.
Egyszerűen... alig-alig tudok bármi pozitívumot mondani erről a képződményről. Felesleges és rosszul megírt jelenetek. Kínos vergődés, iránytalanság. Mos Espa messziről mutatva egy óriási, élő metropolisz, de közelről már kétutcás, középgyenge díszlet csupán, borzalmasan fantáziátlan lényekkel. A naaagy végső csatában késekkel és sarlókkal ugrik egymásnak huszonegy random figura. Mintha semmi inspirációjuk nem maradt volna már a készítőknek, amit annyira nem is csodálok. Bármit, de bármit ki lehetett volna dolgozni ebben a sorozatban, akár Boba Fett múltját Jabbával és Han Soloval, akár a Birodalom Visszavág és a Jedi közti három évet, akár csak egy nagy kalandot, amiben Fett beutazza a galaxist, és leszámol és elvarrja a szálait. Igen, itt lett volna a lehetőség, hogy hagyjuk most a francba a Jediket, Luke-ot, Grogut, meg a Tatuint, és fedezzük fel végre ennek a csodás galaxisnak a zegét-zugát egy klasszikus, de érdemben soha ki nem fejtett figura szemein keresztül... de nem... egy ócska, kisstílű viszálykodás az egész, újra végig a Tatuinon, ami soha nem volt ennyire sivár - a rossz értelemben.
A sorozat egyedüli, igazán jó részei mindig a stáblista alatti konceptrajzok (lásd lent, pl.). Na, ott átüt valamiféle medzsik. Jó beállításokkal, jó színekkel, textúrával, hangulattal... mindennel, amit valahogy épp csak a végső produktumba nem sikerült átültetni. Értem én, hogy ez egy tv-sorozat, de a minőségi esés a Mandalorianhoz képest is gigászi. Pedig már ott is húztam a szám hasonló dolgok miatt. A Huttoknak örültem, és bíztam benne, hogy abból lehet valami érdemi, de nem lett. És a CGI is valahogy olyan 2003-asra sikeredett. A rancor jópofa adalék volt, de az egész történet gyengesége miatt végül súlytalan fanszőrvíz ízesítésű eye candy lett csupán, amit már többnyire csak a 6-12 éves korosztály élvezett igazán, akiknek - valljuk be- egyedüliként nyújthatott intellektuális izgatást ez az egész széria.
Ja, hogy volt itt egy kis kikacsintás a Mandalorianra is, igen. Újra találkoztunk Luke-kal, aki már féllel jobban nézett ki, mint legutóbb, de az egész helyszín, ahol Grogut tanítgatta, nélkülözte azt a bizonyos megfoghatatlan Star Wars hangulatot, amit Lucas még az előzmény-trilógiába is bele tudott rakni, nemhogy az eredeti részekbe. Hol van már a Dagobah misztikus mocsara, a Felhőváros éterisége, vagy akár Jabba palotájának szagolható és tapintható bűze. Nem, az is csak egy hideg terem, egyik üres díszlet a másik után. Luke új székhelye pedig nagyjából azt az érzést nyújtja, mint mikor egy közepesebb fanfilmben a cosplayesek kimennek a Tisza-partra a fénykardjaikkal bohóckodni.
És az egyetlen reménysugár, ahogy Luke magával vitte Grogut, hátha kinő belőle egy valódi Új Jedi Rend; megy a levesbe, hisz a múltkori naaagy finálé után Grogu szép csendben visszatér Din Djarinhoz, mintha mi sem történt volna, elinflálva azt a kevéske lore-t is amit az új Disney Star Wars kiizzadt magából az utóbbi években. A retcon-remények is elszállni látszanak persze ezzel, és a gyanús utalással, hogy az éppen épülő Jedi templom elég nyilvánvaló hasonlóságokat mutat a Disney-trilógiában láttot épülettel.
Talán én keseredtem meg végleg, ki tudja... Úgy érzem nem csak egy legendával lettünk újfent kevesebbek, de a Star Wars utolsó utáni reménye is elszállni látszik. Végeredményben szomorú de érthető jelenségről van szó. Minél népszerűbb valami, annál szélesebb célközönséget kell kiszolgálnia, és annál kevésbé lehet merész, eredeti vagy újító. A lehetőségek rendkívüli módon leszűkülnek, nehogy bármilyen csoportot, korosztályt sértsen, vagy felkavarja a tömegek aktuálisan trendi világnézetét. A célközönséget, feltehetően a nagyon fiatalokat pedig valamiért bármi áron KI KELL szolgálni. Véletlenül se adjunk nekik valamit ami meghaladja az ébredező fantáziájukat. Nem, nincs már csoda, nincs már mese egy mitikus, jéghideg fejvadászról, akit még Vader is tisztelettel szólít meg, csak egy cosplayező Józsi van, aki a sityakját hóna alá csapva sétálgat az ecserin, és trécsel, és nevetgél, aztán jön a stáblista, és én már tudom, valahol megkönnyebbülve, hogy el kell végre ezt az egészet engednünk, és azt a kis lángot is áttenni lelkünk egy másik szekciójába, ahol rácsodálkozhatunk talán kevésbé ismerős jelenségekre, amik jóval többek annál, mintsem hogy egy végtelenségig kimerített logo alá bújva próbáljanak kicsalni belőlünk még néhány köztársasági váltót.