Életre szóló élmény volt 1993-ban látni az első Jurassic Park filmet, melyet az 1997-es, kissé tákolt, de gyerekként még mindig nagy hatású második rész, az Elveszett Világ követett. 2001-ben, már érettebb fejjel tanúztam a Jurassic Park 3 c. félig átsült fércművet, majd 14 évet kellett várni, hogy újra erőre kapjon a sorozat a Jurassic World képében. Ekkor már nem voltak illúzióim a tekintetben, hogy valaha visszatér az első rész mágikus hangulata, de bíztam benne, hogy legalább a harmadik rész méltatlan színvonalát megfejelik, és egy a második részhez hasonló, szórakoztató kalandfilmet kapunk. Ez nagyjából így is lett. Na de a Jurassic World 2..? Az írás SPOILEREKET, vagyis cselekményleírást tartalmaz!
Na jó, valójában titkon reméltem, hogy hátha odateszik a 2015-ös Jurassic World-öt, hogy meglep, és a 21. század Jurassic Park-ja lesz. Nyilvánvalóan ez volt a cél, hisz gyakorlatilag egy rebootot kaptunk, és egy egyértelmű szándékot egy új sorozat építésére.
A film persze nyomába sem ért az eredetinek, de a szándék azért megvolt, jobb híján a próbálkozást részemről respektáltam. Most pedig 2018-ban elérkezett a folytatás; Jurassic World - Bukott Birodalom címmel; így ötödik alkalommal ültem be a szegedi Belvárosi Moziba dínókat nézni.
Ahogy annak lennie kell, minden folytatásban még több dínót látunk, de ha ez így folytatódik, a következő részben már emberek sem kellenek. Volt egy olyan - kézenfekvő - gondolatom, hogy a film az Elveszett Világ remake-je lesz, és ó jaj, mennyire igazam lett. Ez konkrétan a Lost World szteroidokon. Olyannyira, hogy el lehet mesélni a két film történetét egyazon leírásban. Nézzük:
Az előző rész egyik főszereplője többedmagával, köztük egy kockával és egy lelkes természetvédő vagány csajjal visszatér, hogy megmentse a dínókat egy szakállas öregember kérésére, aki az eredeti Jurassic Parkon dolgozott, de már belátta, hogy istent játszott és ez nem volt helyes. Ez az öreg a saját kastélyában fogadja egyik főhősünket, és itt megismerjük a törtető seggfejet, akit csak a lóvé érdekel, és aki persze elárulja az öreget. A szigeten konfliktus támad a dínókat kegyetlenül befogó zsoldosokkal, élükön egy kiöregedett katonával/vadásszal. A szigeten egy járműben rekedve lesodródnak egy szikláról amiből nagy szenvedések árán sikerül csak kimenekülniük. Közben főhőseink megmentenek egy súlyosan megsérült dínót, ami le van kötözve egy asztalhoz. A dínókat a szarháziak elszállítják a szárazföldre, ahol persze nagy felfordulást okoznak. Közben van egy kislány is, aki az egyik szereplő leszármazottja, és akrobatikus mutatványokkal szórakoztatja a nézőt. Hőseink kiszabadítják a dínókat ketreceikből. Végül persze a főseggfejet megeszi egy tírex, annak rendje és módja szerint. (És persze még sorolhatnánk...)
A baj az, hogy míg a Lost World a maga módján működött; ez a verzió nagyon nem. Gyakorlatilag két szegmensre osztható a produkció: Az első fele még üggyel-bajjal, de halad előre, végigzongorázva a kötelezőket. Rácsodálkozás a brontosaurusra, bunkerben ómlálkodó ragadozó elől menekülés, a T-rex hősies felbukkanása, stb. Eddig még egy közepesen elfogadható filmet nézünk... mígnem eljutunk vissza a kastélyba, ami egyben egy dínótároló szuperbunker is. Hogy nem tűnt fel az öregnek, hogy a saját kastélya alatt fúrtak-faragtak gondolom egy pár napig, az elég fura. Ez az egész színtér annyira videojátékba illő. Semmi realitása nincsen. És közben azon gondolkodok, hogy most egy Jurasic Park/kísértetkastély hibridet kell néznünk?
Semmi újat nem ad innentől a film, mint az előző. Indominus Rex helyett Indoraptorunk van. Aki persze leszámol Buffalo Bill-lel, és a bárányok is elhallgatnak (végig azon agyaltam, hogy honnan ismerős a faszi). Ez a jelenet vállalható, de mivel az egész film a felénél újraindul, minden túl korainak és elsietettnek tűnik. A brutális fejharapást pedig hiányolom, és ekkor jut eszembe, hogy ez egy PG13-as besorolású film, ahol Toby Jones halálát is csak addig látjuk, míg szegényem rájön, hogy 24 óra múlva már hibriddínókaki lesz, pedig jobban vártuk a széttrancsírozásának látványát, mint a főköcsögnek. Az utóbbi halála a Lost World-ben látottaknál jóval kevésbé kreatívabban van megoldva. Been there, done that, persze ő is rextáp lesz.
S, persze míg a Lost World-ben Pete Postlethwaite, a nagy vadász, karizmatikus volt, és még ráadásul emberséges is, itt a "fővadászunk" csak egy nulldimenziós pöcs.
A motivációk követhetetlenek a második szegmensben. Gyakorlatilag csak ki kéne menekülni abból a kurva házból, de sosem sikerül. Érthetetlen, hogy a kiscsaj mit csinál. Átmászik mindenen, láthatólag baromi ügyes, (egész biztos csepegtettek bele egy kis raptorvért, hisz - dobpergés - kiderül, hogy egy klón!). Aztán fogja magát és BEFEKSZIK AZ ÁGYBA! :O Nem az ágy alá, a szekrénybe, vagy nem próbál kijutni a szobából, míg az Indus szép komótosan hajlandó odavánszorogni... nem. Bebújik az ágyba, félig magára húzza a paplant, és úgy zihál, hogy a Quiet Place botsáskái már kilométerekről kifülelték volna. Csakhogy ez a dínó még lát is.
Ekkor persze utolsó pillanatban megjelenik Pratt is, és már látom is lelki szemeim előtt, hogy ide Blue kell, a jóraptor, aki megmenti az éccakát... Jó ég, annyira fájdalmasan kiszámítható, hogy csak végig kell várnunk, hogy igen, ez is megvolt, ez is megvolt, és az egész film már kínosba fullad.
Kár érte. Bíztam ebben a rendezőben, mert az a naturális horror amit képes volt bemutatni a Lehetetlen-ben, az kilóra megvett, s hittem, hogy ez a faszi alkalmas lesz megrendezni a filmet. De sajnos nem csak a forgatókönyv rossz, hanem a rendezés is középszerű. Hiába kapom meg az előző részből fájóan hiányolt tetőn kopogó esőmet, sajnos a hangulat sehol sincs. A hibrid dínó nekem eleve megöli az egészet. Az előző részben legalább a végjáték meglepő volt. Totálisan túltolt, de legalább epikus, a maga módján, és igazságot kapott a sorozat kedvencévé vált klasszikus Rexi is. Itt az egész filmben, de főleg a második felében a dínók csak hústömeg, amit az emberek kényükre-kedvükre dobálnak jobbra és balra. Teljesen kiölve azt a varázst, hogy még az ÉLET az úr, ami utat tör, és még mindig ő irányít. Nem; előbb a csozék irányítanak, aztán a jók. Vége.
A vége pedig MEH. Már látjuk is magunk előtt a folytatást ami persze teljesen hihetetlen lesz. Normál esetben gigantikus katonai készültséggel összevadásznák szegény dínókat, hogy egy még becstelenebb lezárása legyen ez az alaptörténetnek. De nem, valószínűleg elszaporodnak, és persze kell pár szakértő (Pratt & co), akik begyűjtik őket, hogy végül az öreg által bemutatott rezervátumba kerülhessenek, ami az új trilógia végére persze újra status quo-ba torkollik. És ugyanott leszünk, mint a Lost World végén, csak épp 4 filmmel később...
Szegény Goldblum is elpazarolt cameo csupán. Bíztam benne, hogy több szerepe lesz, de nem kaptam meg ezt sem. Jó lett volna legalább ha az új gárdával interakcióba kerül, mint Hammond a 2. részben, de nem. Ki tudja, talán a következő részre előszedik, sőt, még Grant-et és Ellie-t is, aki idő közben lilára festi a haját, és harcos dinofeminista lett. Ha egyáltalán lesz folytatás, mert most megmondom, hogy kritikailag csúfosan meg fog bukni a film. Romlott paradicsom már napokon belül meglesz, IMDB pontszám egy héten belül 6.5 alá fog menni, és még az is lehet, hogy Colin Trevorrow-t is eltávolítják a folytatásból, ha egyáltalán adnak rá pénzt. És ha már itt tartunk...
Érdekes az analógia az új Star Wars filmekkel: Sok idő után érkezik egy új epizód, egy folytatás, gyakorlatilag egy-egy trilógiának (még ha sajnos bűn is a Jurassic Park 1-3-at trilógiának hívni, a Star Wars-t meg tudjuk...), ami egyfajta remake-je /reboot-ja a trilógia első darabjának. Ezután az új rész folytatása már látszólag új területre próbál kacsintani, és... belebukik.
Na, arról nincs szó, hogy a Bukott Birodalom akkora fosrobbanás volna, mint az Utolsó Jedik, de ugyanúgy rosszul megírt, kiegyensúlyozatlan, és egy elvesztegetett lehetőség, mely igen negatív kihatással lesz a frencsájz jövőjére és megítélésére. Szerencsére a 'Wars esetében már a fő bűnös repülni látszik a döntéshozói székből. Itt is valami ilyesmit vizionálok. Kár.
kép: Laura Dern a Last Jedi forgatókönyvével a kezében
Végezetül lássuk, Roli szerint hogy néz ki a Jurasic Park sorozat, számokkal:
Jurassic Park (1993) 9.5/10
Nem tökéletes, hiszen egy fantasztikusan jó könyv adaptációja, de annak remek. Igazi filmtörténeti kincs, és nem csak technikailag. Elhozta újra a rácsodálkozást, a varázst, és egy zseniális soundtrack-kal megkoronázva egy igazi klasszikus alkotás. Az első jelenet a T-rex-szel páratlan. A minimális CGI, együtt az animatronikus dínókkal, egy alázatos hozzáállással igazi technikai bravúr, amit azóta sem tudtak érdemben megfejelni.
The Lost World (1997) 7/10
Az első rész óriási sikerét lovagolta meg instant, és ez meg is látszik rajta. Bár sok sebből vérzik, számomra még mindig a második legjobb eresztés a sorozatból. Hibái ellenére Jeff Goldblum karizmája elviszi a hátán a filmet. Spielberg pedig rosszabb pillanataiban is mesteri. A T-rex papa és mama akciója a szakadéknál egy briliánsan megkonstruált akciójelenet, talán az egész sorozat legjobbja. A hangulat már nem az igazi, de legalább van. A befejezés pedig kielégítő. Ja és a soundtrackje az előző rész tükrében (is) eredeti és zseniális.
Jurassic Park 3 (2001) 4/10
Félkész, összecsapott munka, ami sehova sem tart. Idegesítő szereplőkkel, mondvacsinált történettel, és még a trükkök is egyértelműen gyengébbek az előzőekben látottaknál. Ha írnak neki egy tisztességes befejezést, és persze le is forgatják, akkor lehetett volna egy vállalható harmadik eresztés. Így én anno szinte könnyekkel távoztam a moziból. A film zenéje (Don Davis) többnyire béna újrahasznosítása az első résznek.
Csúcspont: Madárketrec, T-rex vs Spino csata, bár a Spino-t emiatt sokan megutálták. Érdekes, hogy nem tettek még az újakba egy visszavágót, ahol a Spino veszít. Ez annyira adta volna magát pedig, pl most, a láva elől menekülős jelenetnél...
Mélypont: Szinte minden más, a tojáslopó marhaság, a raptorokkal való kommunikáció, és úgy az egész befejezés...
Jurassic World (2015) 6/10
Messze ambiciózusabb, mint a harmadik film, de nem sikerül célt érnie. Nem elég fenyegető, nem elég hangulatos. Egy franchise-restartként, soft-reboot-ként működik, de csak távoli unokatestvére az első filmnek. Minden tekintetben közepes, de ha az ember nem vár sokat, legalább szórakoztató. A filmzene Michael Giacchino-tól nyomokban ambíciót tartalmaz: Bukdácsol, de korrekt, és messze felülmúlja az előző részét.
Csúcspont: Vízoszaurusz, Rex vs Indo csata.
Mélypont: szinte nincs kiemelkedő mélypont, csak minden közepes. Az irányítós csávó kicsit lame, Vincent D'Onofrio sekély, a dínókra nincs érdemi rácsodálkozás, a raptorok tanítgatása, az Indominus középszerű, magas sarok, gyerekek, bébiszitter csaj gonosz kinyírása, stb, stb...
Jurassic World - Fallen Kingdom (2018) 5/10
Elhibázott, kiegyensúlyozatlan, rosszul megírt... Az új karakterek egydimenziósak. A dínók tucathúsok. A befejezés harmatgyenge. Malcolm méltatlanul kihasználatlan. Egy óriási mellényúlás, ami valószínűleg megpecsételi a sorozat sorsát. Hangulata egy lapon nem említhető az eredetivel.
Csúcspont: A girosphere-vel való vízben elmerülés, T-rex vérvétel, és talán a brachiós "búcsúzás" a szigetről, bár ez rohadtul hatásvadász volt, végül is a célját elérte... Na jó, a nyitójelenet egész jó volt, bár tú mács, de az még megbocsájtható.
Mélypont: Gyakorlatilag a teljes 2. szegmens, a klóncsaj-szál, a kamu, utólag turbózott kapcsolat Pratt és Blue között, stb...
A zene, újfent Giacchinótól pedig tükrözi a film szellemiségét. Újrahasznált, érdektelen, s, csak a bombasztikusságával, hangosságával próbálja leplezni érdemtelenségét. Bár lemezen még nem hallgattam, szinte nem is érzek rá késztetést.
Itt tart hát a Jurassic Park 2018-ban. Kár érte. Hollywood újra bebizonyította, hogy a gyors bankók oltárán feláldozható bármiféle érték, ami meg-meg tudott villanni korábbi alkalmakkal. Még ki fogják préselni belőle amit lehet, aztán egy-két újabb évtizedre el fog tűnni az egész, hogy aztán -ki tudja- még elcseszettebb formában próbálkozzanak vele.
Szerintetek?
